Hallgasd és nézd

Bemutatkozott az ElectriCity

A Zeneipari Hivatal hamarosan induló elektronikus zenei menedzsment kurzusának előszeleként tegnap "fogadóórát" tartottak a budapesti Kolorban. E könnyed társalgásba "fulladt" kerekasztal beszélgetés keretében Sikztah, Beta, Turza Tamás, az A38 és a Technokunst promotere (mindhármuk oktató lesz egyébként a kurzuson), valamint Czimmer Tamás, a Soundhead főszerkesztője vitatták meg a hazai elektronikus zene helyzetét. Az est moderációját Urbán Andi, a kurzus vezetője látta el.

A terembe lépve sok érdeklődővel találkozhatott az ember, ám külön érdekessége volt a közönség összetételnek, hogy több, a hazai partyéletből jól ismert előadó és szervező is tiszteletét tette. A hangulat eleve adott volt, hiszen Sikztah rögtön egy kéttaktusos beatbox ütemmel alapozta meg a kedélyeket, amit permanensen követtek hasonló eredetű zajok - nem egy esetben hangos röhögésbe állítva a beszélgetés folyamát.

E kellemes és üdítő intermezzók mellett azonban a beszélgetés egy vitathatatlanul mély és bátran állíthatóan fontos esemény volt, hiszen az olykor veretes és informatív meglátások, valamint a gyökerénél megragadt kérdések lényegében tárgyalták azokat a dolgokat, amik ma a hazai partykultúrát meghatározzák, alakítják és vezetik.

Ilyen kérdés volt például a közönség igényeinek szemlézése, a Budapest vs. vidék kérdésköre, amire Turza Tomi és Sikztah is egyöntetűen azt a választ adta, hogy bár kétségtelen, hogy a közönség ízlését lehet, és valamilyen módon kell is formálni, viszont figyelembe kell venni azt is, hogy ők maguk mit szeretnének. Beta ennek kapcsán tette hozzá, hogy a közönség igénye valóban fontos szempont ugyanakkor ez az igényszint rengeteg esetben úgy lett lenyomva, hogy a közönség észre sem vette. Példaként említette a Hajógyári sziget esetét, ahol olykor több ezer ember is megfordult egy este alatt, a kommunikációs hálózatnak pedig akkora kiépítettsége volt, hogy más információ szinte el sem jutott a közönséghez, aminek eredménye pedig az lett, hogy a sokszor nívótlan események és zenei produkciók határozták meg itthon a mértéket. Hozzátette azonban, hogy komoly remények merültek fel az utóbbi időben, hiszen az "elkocsmásodott" és a mainstream vonalat erőltető klubokra több új klub is érkezett/érkezik reakcióként, amelyek teljes valójukban, minőséggel kívánják prezentálni azt, amit az elektronikus zenei élet jelent.

Igen érdekes része volt a beszélgetésnek a közösségi felületek, valamint a média szerepe is a szcéna alakulásában. Turza Tomi ennek kapcsán úgy vélekedett, hogy a Facebook megjelenésével a promóciók működtetése erősen félrement, hiszen sokan hitték azt, hogy többé már nincs szükség a hagyományos promóciós csatornákra, bőven elég, ha valaki legyárt otthon egy flyer grafikát, kiteszi az oldalára és onnantól kezdve magától tud működni a dolog - pláne, ha ezt még megtámogatják párezer forintos boostinggal. Czimmer Tamással azonban egyetértettek abban, hogy ez egy olyan "csapda" volt, amibe sokan beleugrottak, lévén önmagában a Facebook édeskevés ahhoz, hogy egy rendezvényt teljes körű promócióval lássanak el, sőt, Turza szerint sokszor a nyomtatott flyerek többet érnek, mint az olykor ellenőrizhetetlen elérésű Facebook bejegyzések és események frissítései. Sikztah itt hozzátette, hogy vidéken ez is némileg másként van, hiszen ott egyaránt képesek működni a hagyományos flyerek, illetve a közösségi hálón való elérések is.

A média szerepét pedig legalább ennyire fontosnak tartották, hiszen az ízlésformálás és a hirdetési felületek, valamint a különböző médiaeszközök ugyancsak fontos tartóelemei lehetnek egy rendezvény promóciójának, főleg a saját anyagból megírt ajánlók, illetve a különböző beszámolók, valamint a fellépő zenészekkel készített interjúk. Mindemellett a médiának is köszönhetően lehet eljuttatni azokat a fellépőket a közönséghez, akik itthon viszonylag ismeretlenek, de külföldön egymaguk megtöltenek egy többezres klubot. Rengeteg dilemmát okoz ugyanis a promoterek között az, hogy egy ígéretes, külföldön éppen futó, többezres tömeget is megmozgatni képes új tehetség itthon sok esetben egyáltalán nem rentábilis, lévén kevesen ismerik és így praktikus okokból nem is merik elhívni őket.

A közel másfél órás beszélgetés végén felmerült a DJ-k szerepének változása is, ami Sikztah szerint sokszor egyszerűen abból fakad, hogy így könnyebb népszerűséget és anyagi sikereket elérni, ellenben ezek a DJ-k az esetek többségében utálják is azt, amit csinálnak, hiszen önmagukból semmit nem adnak át a közönségnek. Technikai szempontból viszont (értve ez alatt pl. a vinyl DJ-zés előretörését) Beta teljesen mindegynek tartja, hogy egy DJ lemezről, CD-ről vagy laptopról játszik, egészen addig, ameddig az a zene hitelesen szólal meg, jó minőségű produkciót mutat be és jól szól.

Az ElectriCity nyitánya így egy valóban hiánypótló kurzus kezdetét lebbentette meg, hiszen jól láthatóan világított rá azokra a kérdésekre, amik elengedhetetlenek ahhoz, hogy valakiből professzionális szakember váljon a szcénán belül, ezzel együtt pedig elkerülhetővé váljanak azok az esetek, amik az önjelöltségből fakadó hozzá nem értésből fakadtak.

Az ElectriCity kurzusa egyébként április 23-án veszi kezdetét, amiről bővebb információt a Zeneipari Hivatal honalapján lehet szerezni.

Forrás: partynews.hu